Online adás ↓  
 
 
FŐOLDAL      HÍREK      MŰSORAINK      TOP 40      MÉDIATÁR      KÉPEK      KAPCSOLAT      RO
 
› Főoldal
› Aktuális
› Itthon
› Belföld
› Világ
› Sport
› Program
› Közérdek
› Színes
› Zene
 
 
 
 
 
   
   
   
A Közel-Keleten a kereszténységet módszeresen felszámolják (Interjú Lukács Csabával, a Magyar Nemzet munkatársával)
22-10-2014 17:00
A Közel-Keleten a kereszténységet módszeresen felszámolják (Interjú Lukács Csabával, a Magyar Nemzet munkatársával)

Négy és fél milliós ország kétmilliónál is több menekülttel, egy puskaporos hordó, szociális, vallási, etnikai és mindenféle más konfliktusokkal és egy magára hagyott keresztény közösséggel - ez most Libanon. A parajdi származású újságíróval közel-keleti útja után beszélgettünk.




Néhány napja még Libanonban voltál, pontosabban a szíriai-libanoni határ közelében, Zahlé városában. Hogyan sikerült oda kijutni, milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Évek óta önkéntesként dolgozom egy segélyszervezetnek, a Magyar Baptista Szeretetszolgálatnak. Kerestem a lehetőségeket, olyan szervezetekkel vettem fel a kapcsolatot, amelyek olyan „nehéz” helyekre mennek, ahová újságírókat nem engednek be.
Ez tizenöt évvel ezelőtt volt, és úgy szoktam fogalmazni, hogy a kényszerházasságból szerelem lett. Most már nagyon sokat dolgozom úgy is nekik, hogy nem írhatok róla, tehát nem a nagy nyilvánosság szánt dolgokat csinálunk.

Egy tízfős segélycsapattal mentünk ki Libanonba, az volt a cél, hogy segítsünk azoknak a menekülteknek, akik Szíriából és Irakból jöttek az országba. Tragikus az, hogy egy négy és fél milliós országba most már kétmilliónál több menekült érkezett és ez gyakorlatilag az ország működését lehetetleníti el. A lakosság etnikai és vallási aránya is felborult, túl sok embert kellene ellátni és erre már nem képes az ország.

Libanonban alapvetően két típusú menekült van: Irakból, Moszul térségéből azok a keresztények, akiket az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorszervezet kerget el, vagyis megölnék őket, ha megtalálnák, ugyanakkor Szíriából immár harmadik éve, hogy érkeznek a menekültek, először a polgárháború, később az Iszlám Állam fegyveresei miatt.

Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a Közel-Keleten a kereszténységet módszeresen felszámolják. Ez a legrégebbi keresztény vidék, Krisztus korától élnek ott keresztények, az ők ottani életük vált lehetetlenné.
A menekültek megrázó történeteket mesélnek, némelyikük férjét lefejezték, mert nem volt hajlandó átállni muzulmán hitre, de az átálltak élete sincs biztonságban, külön adókat fizetnek és egyáltalán nem biztos, hogy egy idő után nem veszik elő őket, hogy ti keresztények voltatok és emiatt meg kell halnotok.

A menekülteken is látszik, hogy ki milyen környezetből érkezik: a muzulmánok jellemzően sátrakban laknak, több család is beköltözik egy sátorba. Az életüket nagyon megnehezíti, hogy közeleg a tél. Melegebb vidék az, mint Székelyföld, de Libanonban is a téli éjszakákon akár mínusz 5 fok alá is csökkenhet a hőmérséklet. A keresztények inkább épületekben kerestek menedéket, romos vagy félkész épületeket is elfoglalnak.
Nagyon sokan úgy jöttek el otthonról, hogy semmit nem hoztak magukkal, a saját és a gyerekeik életét mentve menekültek, pénzük sincsen. Nagyon komoly probléma, hogy nincs amit enni, keresztény segélyszervezetek próbálnak nekik segíteni, amiben tudnak.

Megoldásra váró probléma az is, hogy a gyerekeiknek nincs ahová iskolába járni. Beszéltem olyan szíriai menekültcsaláddal is, ahol a négy gyerek már három éve nem járt iskolába, így értékes éveket veszítenek el az életükből. Háromszázhúszezer menekült szíriai gyerek kimaradt az iskolából, és ehhez hozzájárult az is, hogy egyrészt a libanoni iskolahálózat nem tud ennyi gyereket felvenni, másrészt nyelvi problémák is vannak, az országban bizonyos műszaki tantárgyakat angolul vagy franciául tanítanak a gyerekeknek, a szíriai gyerekek meg kizárólag arabul beszélnek, hiába is vennék fel őket a különben is fizetős libanoni iskolákba. Segélyszervezetek próbálnak ideiglenes iskolákat létrehozni és szíriai tanmenet szerint tanítani a diákokat, de ez csepp a tengerben.
Az az iskola amelyet mi meglátogattunk kétszáznyolcvan gyermeket tud három váltásban fogadni, reggel, koradélután és késő délután járnak a gyerekek iskolába. Az említett háromszázhúszezerhez képest ez nagyon kevés.

Hogyan viselik az ország őshonos polgárai, hogy Libanon lakosságának közel fele szíriai lett?

Nagyon komoly feszültségek származnak ebből, ugyanis a térségben különösen bonyolultak a viszonyok. Szíria és Libanon között majdnem negyven évig háború dúlt. Most azt a bibliai mondást kell naponta megélniük, hogy „szeresd ellenségeidet”, azzal, akivel negyven éven keresztül háborúztak, annak az országnak a szerencsétlenül járt állampolgárai egyszer csak megjelennek és segélyt, segítséget kérnek.

Emellett vallási feszültségek is érezhetők: Libanon lakosságának mintegy fele eddig keresztény volt, most megérkezett egy hatalmas muzulmán tömeg. A muszlimok között is jelentkeznek törésvonalak, ugyanis a menekültek jórésze szunnita, de Libanonban élnek síiták is. Az egész ország egy elképesztő konfliktusövezet, amelybe bele van kódolva, hogy Libanonban is bármelyik pillanatban polgárháború törhet ki. Ráadásul az országnak vannak nagyon szélsőséges muzulmán lakói, sőt az is elképzelhető, hogy néhányan az Iszlám Állam terrorszervezetének soraiban harcolnak. Ilyen körülmények között semmiféle garancia nincs arra, hogy Szíriából nem indulnak el szélsőségesek, és nem próbálják megtámadni az oda menekült szíriai keresztényeket. Libanon most gyakorlatilag egy puskaporos hordó, szociális, vallási, etnikai és mindenféle más konfliktusokkal.

Tesznek-e valamit a helyzet orvoslására a világszervezetek? A hírekben lehet olvasni az Iszlám Állam viselt dolgairól és a szélsőségesek ellen indított légi offenzíváról. A híradások azonban nem szólnak a menekültek helyzetéről.

Ők igazából ezt fájlalják a legjobban. Azt mondják, hogy Európa és a nyugati világ miközben büszke keresztény gyökereire, hagyja őket lemészárolni vagy éhen halni a szíriai-libanoni határon. Kicsit úgy éreznek, mint az „ötvenhatos” magyarok annak idején, hogy a fejlett, civilizált világ cserbenhagyta őket és nem foglalkozik az ő problémáikkal.

Mindenképpen nekünk is az a feladatunk itt Magyarországon, újságíróként akár világszinten is, hogy felhívjuk a figyelmet erre a helyzetre. Abban a konfliktuszónában modernkori népírtás és vallásháború zajlik, milliós nagyságrendű a menekültek száma. Ehhez képest a világ azzal van elfoglalva, hogy néhányan naponta meghalnak az ebola-vírusfertőzés miatt. Nem akarom kicsinyíteni az ebola-járvány jelentőségét, de azt gondolom, hogy a Közel-keleten ennél nagyságrendekkel nagyobb humanitárius katasztrófa van kibontakozóban és jóval több ember hal meg abban a konfliktusban, de mégis a világ most egészen mással van elfoglalva.

Reménykednek-e a menekültek abban, hogy esetleg valamikor visszatérhetnek otthonaikba?

A keresztények tudomásul vették, hogy soha többé nem térhetnek vissza arra a helyre, ahol évszázadok óta élnek. Az agresszív muzulmán fundamentalizmus véglegesen meg akar szabadulni a keresztényektől ezeken a területeken. Ők ezért nem számolnak azzal, hogy valaha is vissza tudnak térni őseik földjére, ezért inkább Európában és a nyugati világban látják további jövőjüket.

A muzulmán vallású menekültek visszatérnének Szíriába, várják a katonai beavatkozást és azt mondják, hogy amely pillanatban ez a radikális iszlámista szervezet meggyengül és sikerül őket legyőzni, akkor muzulmánként nekik ott van jövőjük.

A Facebook-oldalamon megosztottam néhány fotót az ottani életről, már nagyon sokan kérdezték, hogy miben tudnának segíteni, de ez esetben elsősorban a kormányok és a nemzetközi segélyszervezetek figyelmét kell felhívni, mert ezek rendelkeznek több pénzzel és valós eszközökkel.

A Baptista Szeretetszolgálat most azt tervezi, hogy magyarországi iskolákban indít egy olyan programot, hogy osztályok vagy többosztálynyi közösségek szimbolikusan örökbe fogadhatnak egy-egy ilyen menekült gyereket, és havonta összegyűjtenek neki tízdollárnyi összeget, amelyből Libanonban négy hétig lehet őt élelmezni. Ha száz ilyen iskola kerül akkor már száz ilyen gyerek megélhetését lehet biztosítani. Azt gondolom, hogy ilyen apró cseppekből áll össze a tenger, ha Európa minden országában kerülnének ilyen szervezetek, és adott esetben kormányok és nagy nemzetközi szervezetek is beszállnának ebbe az akcióba, akkor kezelhető lenne ez a válság. Láttunk már korábban is hasonló példákat, amikor ily módon akár több millió menekültet is el lehetett látni. A libanoni egészségügyi struktúrát is meg lehetne erősíteni, hogy be tuja fogadni a menekülteket, hogy el tudja látni őket. A huszonegyedik században egy egyszerű vakbélgyulladásba vagy egy súlyosabb náthába nem kellene belehalni, csak azért, mert háború van a térségben.

(Lejegyezte: Kertész Tibor Fotó: Lukács Csaba)




Mobil patikából kapnak gyógyszert szíriai menekültek. Az iraki keresztény menekültek papjától hallottuk: vasárnap halt meg a hetedik ember közülük amiatt, hogy nem tudták kórházba vinni, mert nincs ki kifizesse az ellátás költségeit. (Lukács Csaba)



Két gyermekes szíriai menekültcsalád egy heti élelmiszersegélye. 1.5 millió regisztrált szír menekült van Libanonban, rajtuk kívül még közel félmillió embernek nincs papírja. Hazamennének, de nem lehet - a határ másik odalán az Iszlám Állam katonái (Lukács Csaba)



Ötórai tea után. Szíriai menekülteket fogadó keresztény központ a határtól tíz kilométerre (Lukács Csaba)



Szíriai muzulmán menekültek Libanonban a keresztény humanitárius szervezettől kapott élelmiszeradománnyal. A kétgyeremekes családok egy, a három vagy több gyermekkel rendelkezők két dobozzal kapnak egy hétre (Lukács Csaba)



Muzulmán menekültek a szír határ közelében, Zahlé városban. 14 ember (három család) van egy sátorban. 5 felnőtt (két pár és egy özvegy nő), a többi gyerek (Lukács Csaba)



Szíriai keresztény menekültek (főként nők és gyerekek) cipői egy félig kés ház lépcsőin. Naponta 10.000 új menekült érkezik Libanonba, számukat 1.5 - 2 millióra becsülik. A muzulmánok sátrakban,a keresztények (akár romos) házakba költöznek (Lukács Csaba)



Szíriai muzulmán mrenekültek gyerekei tanulnak egy ideiglenes, keresztény humanitárius szervezet által működtetett iskolában. Szír tanyagaból, arabul (Libanonban egyébként a diákok angolul és franciául tanulnak sok tárgyat), három váltásban. 320.000 menekült gyereknek nincs hova járnia iskolába (Lukács Csaba)

 
Médiaajánlat | Archívum | Kapcsolat | Sajto.ro
© Copyright Bexmon™ Marketing  |  Webdesign & programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com